easyTrack nyomkövető rendszer

GPS és GPRS alapú átjelző és nyomkövető rendszer, amely az autóriasztó jelzéseit továbbítja távfelügyeletre és felhasználó telefonszámaira, valamint ráhívás hatására SMS-ben közli az aktuális pozíció koordinátáit.

Mit jelent az, hogy GPRS?

Mobil rendszerekben adatátviteli szolgáltatásokra jelenleg az egyik egyre szélesebb körben alkalmazott technika a GPRS (General Packet Radio Service) csomagkapcsolt rádiós szolgáltatás. Ez az adat-átviteli eljárás a forgalmi csatornák közül az igényektől függően egy vagy több időrést jelöl ki a csomagkapcsolt átvitelt használó mobilok számára. Ezeket az időréseket több terminál fogja használni, és a szabad időrések közül több is dedikálható GPRS csatornának, így az átviteli sebesség jelentősen növelhető. Ezzel az eljárással elérhető a 115,2 kbps sebesség. A GPRS az első lépés a GSM rendszer és az UMTS (Universal Mobile Telecommunication System) integrálódásában.

A GPRS hálózat a GSM rendszerrel együtt működik, mintegy kiegészíti azt egy csomagkapcsolt hálózattal, az előfizető virtuálisan mindig a hálózat (GPRS részéhez) kapcsolt állapotban van. A szükséges járulékos csomópontok a Gateway (átjáró) GPRS Support Node (GGSN) és a Serving GPRS Support Node (SGSN). Az SGSN a szolgáltatási területen található összes felhasználó számára érkező és onnan induló csomagok irányításáért felelős. Nyomon követi a felhasználók mozgását, biztonsági feladatokat és hozzáférés vezérlést lát el. Az egyes csatornákhoz (adott esetben összevont időrésekkel) való hozzáférés megosztott. Az SGSN a bázisállomás alrendszerhez (BSS - Base station Subsystem) kapcsolódik. A BSS-en belül ezért egy új funkcionális csomópont, a Csomag Vezérlő Egység (Packet Control Unit) szükséges.

Az elrendezés úgy is felfogható, mint két, párhuzamosan működő, egymásra ültetett (overlay) rádiórendszer, az egyik az áramkörkapcsolt (hagyományos GSM), a másik csomagkapcsolt (GPRS), melyeknek azonban rádiós erőforrásai közösek.

A GGSN egyik oldalról az SGSN-hez kapcsolódik, másrészt átjárót valósít meg más csomagkapcsolt hálózatok felé. A rendszer maximális adatátviteli sebessége 115 kb/s, átlagos sebessége 40 kb/s körüli. A GPRS alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy a szolgáltató számlázásának alapja az átvitt bitek száma, és ez független a hálózatra virtuális kapcsolódás időtartamától.

A csomagkapcsolt átvitel előnyei:

A vonalkapcsolt távbeszélő hálózatok esetén a két fél között adott sávszélességű csatorna épül ki mindkét irányban, ami a kapcsolat alatt folyamatosan foglalja a gerinchálózat kapacitását, függetlenül attól, hogy egyszerre mindkét fél vagy csak az egyik beszél, esetleg mindketten hallgatnak.

A csomagkapcsolt (pl.: IP) hálózatok esetén a végberendezések között nincs allokált sávszélesség. Az információt – jellegétől függetlenül - a küldő végberendezés az adott protokoll előírásai szerint csomagokra darabolja, fejléccel látja el, amely tartalmazza a forrás és a célállomás címét és egyéb információkat a csomag sikeres célba juttatáshoz. Mivel az egymás után elküldött csomagok esetenként más-más útvonalon jutnak el a célba, gyakran előfordul, hogy nem sorrendben érkezhetnek meg, ezért a fogadónak a fejlécben levő sorszám alapján újra sorba kell rendezni azokat, visszaállítva az eredeti jelfolyamot.

Ha az adó csendben van, nem küld csomagokat, nem foglal sávszélességet. Sávszélesség csak akkor foglalódik, ha van információátvitel ellentétben a vonalkapcsolás statikus jellegével. Az összeköttetéseknek alapesetben nincs előre meghatározott sávszélessége, és a csomagok akár más-más úton juthatnak el a célba, ráadásul a hálózat aktuális terheltsége nagymértékben befolyásolja a csomagkésleltetést. Az IP hálózat csak "best-effort" szolgáltatást nyújt, és nem ad semmilyen garanciát a csomagok célba juttatására, csak mindent megtesz ennek érdekében. Csomagkapcsolt beszéd kapcsolatoknál szűk erőforrások esetén a torlódásokat másképp kell kezelni, mint adatátvitel esetén. A torlódás bekövetkeztekor a kapcsolóelemek a csomagok egy részét eldobja. Adatkommunikációnál a csomagok újból elküldésre kerülnek, és megérkezéskor a vevő fél nyugtát küld (ld. TCP protokoll). Itt a hibátlan adatátvitel a fontos.

A valós idejű adatátvitel esetében ez a módszer nem használható, mert tovább nőne a késleltetési idő. A torlódások kialakulási valószínűségét csökkenti a priorizálás, a statikusan nagyobb erőforrások használata és az erőforrások lefoglaltságának jobb menedzselése. Kis csomagok esetén jelentősen nő a fejlécben tárolt adminisztratív információ relatív mennyisége, ami az átvitt információ szempontjából teljesen haszontalan overhead.